2025. november 3., hétfő
2025. október 19., vasárnap
A KIS SÜN ÉS AZ ÓRIÁS TÖK
A mese az alábbi linken:
https://meskete.hu/mese/a-kis-sun-es-az-oriasi-tok/1798
illetve a KEDVENC OLDALAK közt található MESKETE.HU oldalon
2025. október 18., szombat
A TYÚKOCSKA, AZ EGÉRKE MEG A KAKAS
A tyúkocska, az egérke meg a kakas
(népmese)
Élt egyszer egy szorgalmas tyúkocska, egy lusta egérke meg egy kakas.
Talált egyszer a tyúkocska egy zsák búzát.
- Kotkodács, kotkodács, nézzétek, mit leltem! Ki viszi a búzát a malomba?
- Én nem – mondta az egérke.
- Én nem – mondta a kakas.
Elvitte hát a tyúkocska a búzát a malomba. Ott a molnár lisztté őrölte.
- Ki viszi a lisztet haza? – kérdezte a tyúkocska
- Én nem – mondta az egérke.
- Én nem – mondta a kakas.
Hazavitte hát a tyúkocska a lisztet.
- Ki dagasztja a kenyeret? – kérdezte a tyúkocska.
- Én nem – mondta az egérke.
- Én nem – mondta a kakas.
Megdagasztotta hát a tyúkocska a kenyeret.
- Ki gyújt be a kemencébe? – kérdezte a tyúkocska.
- Én nem – mondta az egérke.
- Én nem – mondta a kakas.
Begyújtott a kemencébe a tyúkocska.
- Ki veti be a kenyértésztát a kemencébe? – kérdezte a tyúkocska.
- Én nem – mondta az egérke.
- Én nem – mondta a kakas.
Bevetette a tyúkocska a kenyeret a kemencébe.
- Ki szedi ki a kenyeret a kemencéből:
- Én nem – mondta az egérke.
- Én nem – mondta a kakas.
A tyúkocska kiszedte a kenyeret és azt kérdezte:
- Ki eszi majd a kenyeret? – kérdezte a tyúkocska.
- Én! – mondta az egérke.
- Én! – mondta a kakas.
De a tyúkocska, eléjük állt és így szólt:
- Nem! – mondta a tyúkocska. -Én eszem meg a kiscsibéimmel a kenyeret. Aki nem dolgozott, ne is egyék!
A tyúkocska meg a kiscsibék megették a kenyeret. Ők jól laktak, az egérke meg a kakaska elindultak keresni valami ennivalót.
2025. október 16., csütörtök
A KÉT KICSI BOCS MEG A RÓKA
A KÉT KICSI BOCS MEG A RÓKA
Volt egyszer egy nagy erdő, abban lakott medve anyó két kis bocsával. Egy napon medve anyó dolga után járt az erdőben. A két kicsi bocs otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat.
Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokorból nézelődött. Az országút göröngyös volt. Egyik-másik szekér nagyot zökkent. A két kicsi bocs jól mulatott.
Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát, egy jól megrakott szekér közeledett az úton. A két kicsi bocs csendben nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe döccent, a szekérről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy az nem malomkő, hanem egy szép, zsíros, sajt.
- No, ezt megesszük - mondták, örvendezve.
Azzal megfogták a sajtot, bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban.
Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak ahogy a torkukon kifért:
- Én osztom el a sajtot!, - Én vagyok a nagyobb!, - Én vagyok az okosabb! - egyik sem engedett a maga igazából.
A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, miért veszekedik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük: elosztja a sajtot.
Elfogadták bírónak és a róka így szólt:
- Elosztom ezt a sajtot kétfelé, szépen egyformára.- azzal kettétörte a sajtot és odaadta a bocsoknak.
- Ez nem igazság!- kiáltott fel az egyik medvebocs - A testvéremé nagyobb, mint az enyém!
- No lám, tényleg igazad van - nézte a sajtokat gondolkodva a róka - De sebaj, kiharapok a testvéred sajtjából , így ugyanakkora lesz majd, mint a tied.
Ahogy, mondta úgy is cselekedett a róka, kiharapott egy jó nagyot a sajtból:
- Most az enyém lett sokkal kisebb - kiáltotta a másik medvebocs.
- Hát tényleg igazad lehet, de hamar helyrehozzuk, ezt a hibát. - szólt a róka és, most a másik sajtból harapott olyan nagyot, hogy alig maradt belőle.
- Az ő sajtja sokkal nagyobb! - kiáltott fel most az a medvebocs , amelyiknek utólag harapott ki a sajtjából. A róka nagyon segítőkészen, gyorsan a másik sajt után kapott és azt, úgy ahogy volt bekapta.
- Ez nem igazság! - kiáltotta döbbenten a medvebocs, de mielőtt folytathatta volna panaszát a róka a maradék sajtot kikapta a testvére kezéből és lenyelte:
- No most már egyikőtök sajtja sem nagyobb. - mondta sunyin nevetve a róka, megnyalta a száját és mint aki jól végezte dolgát, beugrott a bokrok közé. Eltűnt, többé nem látták a nyomát sem a medvebocsok. Mikor pedig rájöttek, hogy a rókával együtt a szép kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott.
- Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna - mondták.
Azzal nagy búsan megindultak hazafelé.
2025. március 2., vasárnap
Kedvencem a CANVA
Változások - Évszakok- TAVASZ
Változások - Évszakok- ŐSZ
Eszkimók és más népcsoportok
Matematika:
2022. november 2., szerda
2022. október 17., hétfő
2022. október 10., hétfő
PPT LINKEK
Kedves Kolléganők! PPT bemutatókat töltök fel folyamatosan. A képek nagyrészét internetről szereztem, mellékeltem a forrásanyagot és csak oktatási céllal használtam és ajánlom. Nagyon sok bemutató, mindenféle témában lesz feltöltve . Remélem hasznosak lesznek!
https://drive.google.com/drive/folders/1KEY_tqspeZlpr6YXs1QKVUESY3qzXE2T?usp=sharing
2021. február 23., kedd
MESE: Tyúkanyó mostohagyermekei - GÁRDONYI GÉZA
Gárdonyi Géza: Tyúkanyó mostohagyermekei
Tavasz felé egy szép napon megfogták tyúkanyót az udvaron és bevitték a szobába.
- Jaj, jaj! - kiabált a tyúkanyó -, segítség, kakasok! Pecsenyének visznek!
De hiába volt a nagy ijedtség: tyúkanyót nem pecsenyének vitték, hanem rátették egy szakajtó kosárra, tizenöt tojásnak a tetejébe
- Ezt már szeretem - szólott a tyúkanyó mosolyogva. És jókedvűen terjesztette szét meleg, puha szárnyait, betakarta a szép fehér tojásokat a szakajtóban. A harmadik hét végén így szólott:
- No, holnap kikelnek az én kiscsibéim. Hallgatódzott, hogy mozognak-e.
Nem mozogtak.
- Ejnye, de furcsa - szólott tyúkanyó a fejét csóválgatva.
A negyedik héten már annyira türelmetlen volt, hogy leugrott a fészekről és megnézte a kalendáriumot. Persze, hiába nézte. A tyúkok nem értenek az ábécéhez, és így hiába nézik a kalendáriumot.
Hát csak ott állt egy darabig a kalendárium mellett, és eltűnődve nézett ki az ablakon a fényes tavaszi napsugárra.
- Ibolyaszagot érzek - mondta -, ibolyaszagot érzek a levegőben: tavaszodik.
Aztán visszaült a tojásokra.
A negyedik hét végén mozgolódás és kopogtatás hallatszott a tojásokból. Az egyik tojás egyszer csak fölroppant, és egy kis sárga fej pislogott ki belőle.
- Sáp, sáp! - mondotta -, jó napot, édesanyám.
- Nini - felelt a tyúk elcsodálkozva -, de furcsa csirke vagy te. Aztán fölroppant a másik tojás is, és abból is kimászott egy aranyos sárga apróság.
- Sáp, sáp! Jó reggelt! - szólott rápislogva tyúkanyóra. És kikeltek a tojások egymás után mind.
- No - szólott akkor tyúkanyó -, azt látom, hogy nem az én gyermekeim vagytok, hanem valami kacsáé, de mindegy: az én szívem melegénél nőttetek eddig, nőjetek tovább is, fölnevellek benneteket szeretettel.
A kis kacsák hálálkodva sápogták körül. Jaj, de ügyetlenek voltak! Csak billegtek a lábukon, nem tudtak mindjárt megállni.
Péterke akkor egy kis tányér vizet tett eléjük, meg csalánnal kevert korpát. De a kis kacsák először a vízhez szaladtak. Ittak belőle, és csak azután fordultak a korpához.
A korpa ízlett nekik. Úgy habzsolták, mint Péterke szokta habzsolni a túrós csuszát.
Azután ismét ittak a kis kacsák. Belemerítették kanál formájú szájukat a vízbe, fejüket meg égnek emelték.
- Sáp, sáp, jaj de jó ez a víz. Sáp, sáp, jaj de kitűnő ivóvíz!
Az egyik kacsa bele is mászott a tányérkába, és megfürdött benne.
- Ejnye, te illetlen - szólt rá tyúkanyó -, nem szégyelled magadat bevizezni. Milyen lesz a ruhád, ez a szép kis sárga selyembundácska? Olyan kényes, hogy minden meglátszik rajta.
- De mikor ez olyan jól esik! - felelt a kis kacsa megrázva bundácskáját, amelyről lefutottak a fényes vízgyöngyök.
A víztől meg a korpától erőre kaptak a kis kacsák.
- Gyerünk sétálni - mondogatták esdekelve a tyúkanyónak.
- Majd holnap - felelte tyúkanyó -, most még gyöngék vagytok. Bújjatok a szárnyaim alá. Aludjatok egyet.
A kis kacsák bebújtak anyjuk szárnya alá. - De jó meleg van itt - mondogatták ásítozva.
Másnap meleg tavaszi nap volt. Aranyos napsugarak omlottak az égből. A tyúkanyó kivezette a kis kacsákat az udvarra. A kis kacsák ott szaladgáltak: bogarásztak a fű között: néha fél szemmel fölpislogtak az égre, és így beszélgettek:
- De gyönyörű idő van. Szeretnénk kijjebb is menni az udvarból. Addig-addig rimánkodtak, míg végre tyúkanyó engedett a kérésüknek. Kivezette őket az udvarról a rétre.
A rét tele volt fűvel és virágokkal. A közepén patak csörgedezett. Amint a kis kacsák meglátták a patakot, egyenesen arrafelé futottak. - Szent Isten! - kiáltott tyúkanyó -, vigyázzatok, hogy bele ne essetek.
De a kis kacsák se nem láttak, se nem hallottak. Beleugráltak a vízbe és vígan, bugyborékolva úszkáltak a hullámok fölött.
Tyúkanyó rémülten szaladgált fel és alá a parton.
- Segítség! - kiáltozta. - A gyermekeim! Belefulladnak a gyermekeim a vízbe.
Bundás kutya odaszaladt a nagy kiáltozásra, de amikor meglátta, hogy mi a baj, így szólt nagy nevetve:
- Nem hiába, hogy nem értesz az ábécéhez: tudhatnád, hogy a kacsa nem fullad a vízbe, mert mihelyt a világra jön, mindjárt tud úszni.
Tyúkanyó lassanként megszokta, hogy annyira szeretik a kacsák a vizet. Csak arra intette kacsáit, hogy meg ne hűljenek. Mihelyt kijöttek a vízből, mindjárt szárnya alá vette és melengette őket.
Fel is nevelte valamennyit. Szép, derék gömbölyű kacsák lettek. Ha eljöttök hozzám meg is láthatjátok az udvaromon, micsoda szép kacsákat nevelt nekem tyúkanyó. Most már nagyok, és a magok esze után járnak az udvaron. De azért, amikor a vízbe mennek, tyúkanyó még mindig elégedetlenül csóválja a fejét:
- Nem értem, hogyan lehet örökkök-örökké fürdeni!
2021. február 7., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)