A KÉT KICSI BOCS MEG A RÓKA

 A KÉT KICSI BOCS MEG A RÓKA

Volt egyszer egy nagy erdő, abban lakott medve anyó két kis bocsával. Egy napon medve anyó dolga után járt az erdőben. A két kicsi bocs otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat.

Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokorból nézelődött. Az országút göröngyös volt. Egyik-másik szekér nagyot zökkent. A két kicsi bocs jól mulatott.

Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát, egy jól megrakott szekér közeledett az úton. A két kicsi bocs csendben nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe döccent, a szekérről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy az nem malomkő, hanem egy szép, zsíros, sajt.

- No, ezt megesszük - mondták, örvendezve.

Azzal megfogták a sajtot, bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csak hát egyik bocs sem bízott a másikban.

Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak ahogy a torkukon kifért:

- Én osztom el a sajtot!, - Én vagyok a nagyobb!, - Én vagyok az okosabb! - egyik sem engedett a maga igazából.

A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, miért veszekedik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük: elosztja a sajtot.

Elfogadták bírónak és a róka így szólt:

- Elosztom ezt a sajtot kétfelé, szépen egyformára.- azzal kettétörte a sajtot és odaadta a bocsoknak.

- Ez nem igazság!- kiáltott fel az egyik medvebocs - A testvéremé nagyobb, mint az enyém!

- No lám, tényleg igazad van - nézte a sajtokat gondolkodva a róka - De sebaj, kiharapok a testvéred sajtjából , így ugyanakkora lesz majd, mint a tied.

Ahogy, mondta úgy is cselekedett a róka, kiharapott egy jó nagyot a sajtból:

- Most az enyém lett sokkal kisebb - kiáltotta a másik medvebocs.

- Hát tényleg igazad lehet, de hamar helyrehozzuk, ezt a hibát. - szólt a róka és, most a másik sajtból harapott olyan nagyot, hogy alig maradt belőle.

- Az ő sajtja sokkal nagyobb! - kiáltott fel most az a medvebocs , amelyiknek utólag harapott ki a sajtjából. A róka nagyon segítőkészen, gyorsan a másik sajt után kapott és azt, úgy ahogy volt bekapta.

- Ez nem igazság! - kiáltotta döbbenten a medvebocs, de mielőtt folytathatta volna panaszát a róka a maradék sajtot kikapta a testvére kezéből és lenyelte:

- No most már egyikőtök sajtja sem nagyobb. - mondta sunyin nevetve a róka, megnyalta a száját és mint aki jól végezte dolgát, beugrott a bokrok közé. Eltűnt, többé nem látták a nyomát sem a medvebocsok. Mikor pedig rájöttek, hogy a rókával együtt a szép kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott.

- Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna - mondták.

Azzal nagy búsan megindultak hazafelé.